Ma sikerült eleget tennem az élvezzük az életet minden egyes nap dolgonak, már ha van ilyen. Kivételesen nem aludtam át a napot, hanem kimozdultam a házból, hogy találkozzak egy rég nem látott barátnőmmel. :) Nagyon jó volt... annyit hülyültünk, már nagyon hiányzott, és úgy érzem, szükségem volt rá. Különben ma is itthon punnyadok, összezárva a hülye gondolataimmal és a fülhallgatómmal egy szobában, a négy fal között. Meg a macskákkal, természetesen. Holnap pedig megyek, és találkozom végre a többi barátnőmmel is. Ha már úgyis van az őszi szünet. :) Amúgy tanulnom is kellene, és ezt minden egyes nap le is írom ide, hogy végre eljusson a tudatomig. Az a baj, hogy a motivációm még mindig a béka segge alatt van, szóval nem tudom, mikor fogok nekiállni az amúgy egyébként teljesen megszokott, hétköznapi dolognak. 
Amikor a koleszban vagyok, akkor olyan jó.. van mivel lefoglalnom magam, van kivel lennem, hisz mindig van valaki a szobában (és jóban is vagyok velük, szerencsére). Vagy gitározom. Olyankor csak arra figyelek, hogy leköt, ez tetszik (meg arra, hogy ne rontsam el). Utána pedig tök jó kedvem van, hogy jé, én már ezt is tudom. :) Szerintem egyébként, ha depressziós vagy, vagy annak érzed magad, kezdj el valami tök újat, az beválhat. Nekem a gitározás tényleg segít. Meg az is, hogy van kivel beszélnem a problémáimról, szerencsére. Vannak többen is, de igazán akkor is egy valaki ért meg, de vele most nem tudok beszélni.. hiányzik is rendesen... :( Igazából én magamat nem is depressziósnak mondanám, inkább csak.... nem tudom. De a lényeg, hogy ha akarom, kimászom ebből az egész szar vagyok, nincs életkedvem dologból. Holnap is teszek érte, ma is tettem. :) STAY POSITIVE.

Tegnap is jelentkeztem, de úgy éreztem, ma is kell. Azt hiszem, kicsit át kellene értékelnem az egész életem, mert bár úgy érzem, megszakadok a problémáimban, néha olyan hétköznapi dolgokon is képes vagyok fennakadni, csodálom, hogy elviselnek az emberek. Elég régen nem nevettem, de tegnap sikerült végre, igaz, csak apróságokon, de akkor is jó érzés volt ismét... és talán kissé erőltetett is volt az a nevetés, először, de aztán igaziba ment át. Fellélegeztem, hacsak néhány percre is.
Talán az egész "át kell gondolnom az életem" dolog akkor kezdődött, mikor véletlenül rátaláltam egy nagyon erős, aranyos, leukémiás lány blogjára. (link) És beleolvastam. Aztán végigolvastam.. az éjjel. Annyira magával ragadott az egész és erőt adott a saját dolgaimhoz... leírta a betegségét, hogy miken ment eddig keresztül és várhatóan miken fog... leírta a félelmeit, csalódásait, örömét, bánatát, MINDENT. Nekem az jött le a blogjából, hogy egy nagyon életrevaló, pozitív lány posztolgat hébe-hóba, erőt adva az embereknek. Látni valakit, ahogy talpraál egy elég komoly betegségből, azt, hogy Ő az egész leukémiájában a POZITÍV dolgokat keresi és találja meg, és hiszi, hogy minden okkal történik... leírhatatlan. Ilyenkor az én hétköznapi (vagy épp nem hétköznapi) problémáim eltörpülnek, olyannyira összezsugorodnak, hogy csak na... nem is tudok többet a témához hozzáfűzni, én szerintem MINDENKÉPP olvassátok el a blogját, nagyon érdekes és komolyan erőt ad. Remélem, hogy sikerül neki teljesen felépülni és mindig ilyen pozitív marad! :))

http://enesaleukemia.blogspot.hu/
 

Asszem, mostanában többet fogtok hallani felőlem. Ja, persze. Mindig megígérem. De most úgy késztetést érzek rá, hogy írjak. Pedig nincs is miről, ma is csak döglöttem az ágyban, azelőtt délig ki sem keltem belőle, szóval éljen az egészséges életmód és a feletébb hasznos szünidő. Pedig tanulnom is kéne ám, főleg angolra, matekra, kémiára, törire, fizikára... najó. Mire nem kell? Lássuk csak... németből és tesiből eddig kitűnő vagyok, előbbi várható volt, utóbbiból azt hittem, meghúznak tavaly, aztán kiderült, nem is osztályoznak minket... érdekes.  A többi tárgyból nem állok fényesen, sőt. Egészen lerontottam az idén, úgyhogy tényleg el kellene már kezdenem a tanulást, de ahelyett a semmittevésbe fektetek bele energiát. Egyébként nemcsak döglöttem ma, legalábbis a blogra csináltam egy új modult, hátha lesznek itt olyan elvetemültek, mint én, akik svédül szeretnének tanulni. Csak az a baj, hogy egyelőre nem működnek a linkek, szóval majd ha lesz kedvem, megoldom másképp. Addig is jó lesz dísznek. trolololo
I have no idea, what to do. Már életcélom sincs, csak vagyok. Eszem, iszom, alszom és zenét hallgatok. EGÉSZ NAP. Ez nem egészséges, és amúgy mellesleg egyébként én nem ilyen vagyok. Tavalyi évet véginevettem, volt életkedvem csinálni, amit kell, meg amit nem, most meg teljesen összezuhantam, vagy nem is tudom. Néha hozzám sem lehet szólni, többet szeretnék egyedül lenni és legszívesebben csak sírnék. Úgy érzem, hogy nem értenek meg a körülöttem élő emberek.... ja, igen, én szeretek mindenkit, meg nincs senkivel semmi bajom sem, de akkor sem értem, miért nem szabad néha egyedül lennem, hogy mi a retkes faszomért nem tudnak néha békén hagyni. Már bocsánat. Néha jól esik, ha azért megkérdezik, mi bajom, de ha azt felelem, hogy semmi, nem érdekes, csak szeretnék egyedül lenni, akkor az miért fáj egyeseknek, ha nem akarok beszélgetni??? Miért akarják erőltetni? Hiszen úgyis mindig mindenbe beavatom őket, mesélek, elmondom, hogy miatta vagyok offon, azt is elmondom, ha nem, de ha egyszer éppen akkor nem akarok beszélgetni.... WHY? Jó, értem én, hogy velem van a baj, meg hogy fordított esetben valószínűleg hasonlóan cselekednék, meg minden, de fuck logic. Én akkor sem értem. Sőt, biztos, hogy velem van a baj, ha itt szidom a világot, meg akiket szeretek és akikben megbízok, de így érzek most jelen pillanatban.. valójában most is csak egy ember van, akiben feltétel nélkül megbízom, és vele szívesen beszélgetnék is, akár ebben a pillanatban is, mert tudom, hogy rá számíthatok és meghallgatna, és talán segítene is... eddig már nem egyszer sikerült neki... de akkor sem lóghatok a nyakán minden egyes nap. Tudom jól, hogy van egy feladatom, mégpedig el kell mondanom valamit valakinek és egy másik valakinek, és akkor talán nem lesz ekkora káosz az életem... de hogyan mondjam el?! Ez itt a kérdés.... kaotikus volt, tudom, de legalább némileg átérzitek (talán....)

Igen. Ilyenkor annyira büszke vagyok. Büszke vagyok ránk, magyarokra. Büszke vagyok a nyelvünkre. A zenénkre. Büszke vagyok rá, hogy létezik a rock. Büszke vagyok rá, hogy én is rocker vagyok. Büszke vagyok azokra, akik rockerré tettek. :) Büszke vagyok rá, hogy a nyáron elkezdtem svédül tanulni. Büszke vagyok Svédországra, mert a legjobb metál bandák mégiscsak svédek. És úgy iszonyat büszke vagyok a HammerFall-ra.. :) (Meg persze a Pokolgép-re is.) És fel is dolgozták, bár a szövege angoul nem ugyanazt jelenti, mint magyarul, de akkor is! (katt a bővebbenre)

Gondoltam, mivel ma már úgyis írtam, és még van ambícióm valamennyi, hogy törődjek a blogommal... annyit megérdemel, hogy megemlítsem, lassan 7. éve, hogy megvan. 2007. november 11-én hoztam létre, azóta kisebb kihagyásokkal folyamatosan üzemel. ^^ Büszke vagyok rá, hogy ennyi mindent elértem, gondolok itt arra, hogy most nem is írok szinte, mégis 32-es az átlaglátogatottságom, a legforgalmasabb napon pedig több, mint 2000-ren jöttetek fel a blogomra. Volt a blogom már a portállistán az első helyen, kikerült a portálajánlóba is többször, a szerkesztő ajánlatába is sikerült egyszer. Büszke vagyok a sikereimre, de nélkületek nem ment volna.. :) Egy jó oldalhoz jó szerkesztő és jó látogatók kellenek. Nem tudom, mennyire voltam/vagyok jó szerkesztő, de azt tudom, hogy a legjobb látogatók voltatok/vagytok. :) <3 Tudom, most hanyatlóban van az oldal, mert egyáltalán nem fektetek energiát a blogba, különböző okok miatt, de hihetetlennek tartom, hogy ennek ellenére is napi 30-40 látogatóm van. Az már az osztálylétszámom, és ha belegondolok, szerintem sokan vagyunk egy osztályban, 30-40 ember nem kevés.. :) Főleg akkor nem, ha énekelni kell előttük. :D Ja, igen, végre összeszedtem magam és énekeltem. Az osztály előtt, méghozzá AC/DC-t, úgyhogy iszonyat büszke vagyok magamra, de legfőképpen Julcsira. <3 De ez most nem ide tartozik. :D A lényeg, hogy örülök most nagyon.. :')

Later: kicsit frissítettem az oldalon a közelgő eseményre nézve (és mert nem volt kedvem tanulni). Átírtam a bemutatkozásom éééés csináltam egy új designt, ami ismét egyszerű lett. Btw az egyik kedvenc együttesem, az Insomnium 2014-es albumának borítójáról vettem az ihletet.. :D