Gondoltam, összeszedem a jelenleg leggyakrabban hallgatott számaim, mert egyrészt jó lesz visszaolvasni később, miket hallgattam, másrészt hátha nektek is bejövős lesz közülük egy-kettő. ^^ (Mondjuk ezt kétlem, mármint a nagy többség nem szereti ezeket a zenéket, épp ezért nem is vagyok túl népszerű, ha zenéről beszélgetünk - szerencsére a baráti körömben akadnak rockerek és metalheadek. :D) Akkor lássuk:

Lacrimas Profundere - My Velvet Little Darkness

Ezt a hihetetlen jó német gothic metál együttest kb. 2 hónapja találtam, azóta is zabálom őket, csak jó számaik vannak és az összes gothic metal együttes közül (melyeket ismerek) talán őket tartom az egyik legkiemelkedőbbnek. Bátran! :)

HammerFall - Glory to the Brave

Igen, nos.. a HammerFall már régi szerelem, a svéd heavy/power metal királyának tartom őket, megunhatatlanok. Ezt a számot már említettem egy bejegyzésemben, pont ezt tanulom tőlük zongorán (nem könnyű :D), jó hosszú és lassú szám.

In Flames - The Quiet Place

Erre nincsenek is szavak, imádom, svédek, ez mindent megmagyaráz. :D Melodic death metal. :)

Gamma Ray - Rebellion in Dreamland

Drága testnevelőtanárom ismertette meg velem ezt az együttest, örök hálám üldözni fogja érte. ^^ Ezt a számukat örökké hallgatni fogom szerintem. 

Avantasia - Lost In Space

Na igen. Ha nem svédek, akkor németek. ^^ Btw a Lacrimas is német együttes. Szerintem ez az szám azoknak is bejöhet, akik amúgy nem metálban utaznak. :) (A Dying for an Angel-t szintén ajánlom!)

Epica - Storm the Sorrow

Epicát még nem hallgatok sűrűn, mert nemrég kezdtem el hallgatni őket, de nagyon tetszik, amit csinálnak. Szerintem a számaik elgondolkodtatóak, és a zene... :) Nagyon odateszik! /hollandok/

Most hirtelen ennyi. :D

Ejha. Tegnap voltak nálunk nővéremék és mindkét sógor-jelöltem. :D Ami azt illeti, nagyon jó volt őket látni, így együtt, mert rohadt ritkán tudunk találkozni, évente max 1-2-szer. Külön-külön szoktam őket látni, egyik nővéremet gyakrabban, mert ahova járok gimibe (és koleszba), ott lakik a barátja is, így sokszor lejárnak oda Pestről. Másikat alig láttam az idén, akkor is csak Bp-n, mert a legidősebb tesómért mentünk ki a reptérre (meg vittük vissza, stb...). Ő sajnos nem volt itthon karácsonykor, csak november végén jött 2 hétre (meg ugye nyáron volt itt kb 2 hónapot), de most alig láttam, mert kollégista vagyok... Szóval ott tartottam, hogy jöttek... és végre. Én akkor is nagyon örültem volna, ha nem kapok tőlük semmit karácsonyra, hisz egyrészt nem várhatom el, másrészt nekem tényleg nem az ajándékok a fontosak (ha hiszitek, ha nem, jobban szeretek adni, mint kapni), de most annyira örültem, t e j ó é g! *-*
Megkaptam a Trónok harcát, végre! ^^ Már elég régóta tervezgetem, hogy elolvasom, mert a környezetemben kb minden lány azt nézte tavaly és másról sem tudtak beszélni... viszont eleinte nem tudtam, hogy könyvsorozat eredetileg, és majdnem el kezdtem én is nézni.. szerencsére nem, utálom először látni, szeretem, ha saját magam képzelhetem el a dolgokat. Ráadásul eddigi tapasztalataim szerint az eredeti művekből sokkal jobban meg lehet érteni, mi van, mint ha néznénk. Sajnos a Harry Pottert is előbb láttam (az első pár részét, a többit természetesen előbb olvastam :D), így a filmes szereplőket láttam magam előtt a könyvek olvasása alatt (és a magyar hangjukkal képzeltem el a párbeszédeket..). Attól még imádtam, de jobb, ha én képzelhetem el. :)
A másik ajándékom tőlük egy nyaklánc volt, ami egyrészt baromi szép, másrészt az összes lánytesóm kapott/vett magának, amolyan testvér-láncként. :D Jó ötlet volt. ;) Egy öcsém van, Ő sajnos ebből kimaradt, de hát ez van.. :D
Most megyek, és eldöntöm, hogy mit csinálok. Vagy Trónok harcát olvasok, vagy Sailor Moon-t nézek, még nem tudom. A Sailor Moon-hoz kevesebb agy kell, kicsit le vagyok fárasztva. xD Beteg is vagyok, na ez van. :( De aludni nem tudok többet, így is kb 15 órát feküdtem. 

Furcsa, szokatlan módon, de kellemesen telnek az itthon töltött napjaim (eddig legalábbis nem akartam megszökni itthonról - csak egyszer, de aztán mégsem mentem el, túl hideg volt, meg az milyen lenne már szenteste. Végül is szerintem az idei karácsonyom sikerült a legjobban az elmúlt éveket tekintve - nem az ajándékokról szólt, hanem próbáltunk végre egy családként viselkedni. Anélkül ültünk az asztalnál, hogy egymást szidtuk volna (vagy a Fideszt, az oktatást vagy a kurva Istent /nincs bajom az Istennel, de valaki tényleg mindig szidja. hmm.). Lehet, a hangulaton a pálinka is dobott, azt eddig kihagytuk a vacsora menüjéből. Legközelebb már tuti, hogy ott lesz az asztalon, a biztonság kedvéért. :D Szóval a lényeg, hogy élveztem a vacsit, végre normálisan tudtam beszélgetni a családommal, és tök jó lenne, ha máskor is képesek lennénk normális családként létezni, de hát ez van, nekem ez jutott (már elfogadtam).
Ajándékba nem sok mindent kaptam, viszont annál hasznosabb volt mindegyik. Azért nagyon örültem, mert ezekből kiderült számomra, hogy ha anyáék akarnak, akkor oda tudnak figyelni rám is (eddig nem sok jelét adták). Ugyanis kaptam tőlük gitározással kapcsolatos könyveket és egy szénceruzaszettet. Említettem nekik párszor, hogy tanulgatok gitározni, és láss csodát - figyeltek! :D Nekem ez tényleg örömet okozott, végre egyszer Rám is figyeltek.
A szénceruzakészlettel is vannak terveim: új hobbi a láthatáron. Néha full olyan érzésem van, hogy semmilyen az életem, minden egyes nap ugyanazt csinálom - így gondoltam, belefogok új dolgokba. Ja, igen, a gitáros könyvek meglepetés voltak, a szett nem, azt én kértem. ^^ Szóval rajzolni régebben nagyon szerettem, most majd kiderül, szeretek-e még. Őszintén szólva kicsit félek, hogy nem lesz sikerem. xD Mindegy.
De nem csak karácsony volt a szünetben.. btw hozzánk holnap (vagyis ma) még jönnek vendégek, aztán csend lesz egy időre. Nem is baj, mert nagyon neki kellene állnom a tanulásnak. 
Képzeljétek... szerintem nem is mondtam, de van egy zongoránk. Öcsikém jóvoltából, ugyanis kitalálta, hogy Ő zeneiskolába fog járni és zongorázni fog. (y) Amúgy jól megy neki, a kisöcsi valóságos művész (brutálisan jól rajzol 6 éves kora ellenére, állandóan énekel, ilyesmik), és imádom ezért, mert én már 4 éve könyörögtem zongoráért, de nem értem el semmit, és most végre van! ^^ És és letudom játszani a Manson-féle Sweet Dreams-t és már majdnem teljesen megy a Glory to the Brave a HammerFalltól - természetesen alsó szólam nélkül, az azért nagyon bonyolult lenne. ^^' Egyébként fogalmam sincs, hogyan kéne zongorázni, ezeket hallás és kis segítség után sikerült megtanulni. Jó, tudom, hogy hány oktáv van a zongorán, hol milyen hangok vannak, stb, de pl. kottát nem tudok olvasni, ciki vagy sem. xD De tervezem megtanulni, meg szerintem a gitározáshoz sem ártana. De ugye ott még nem tartok.
Hirtelen felindulásból újra elkezdtem a Sailor Moon nevű sorozatot. Anime. Az egyetlen, amit ismerek. Illetve még vágom a Slayerst, de abból nem sok részt láttam, a többi meg nem hatott meg eddig. :D Sailor Moon... imádom. :D Kicsi korom kedvenc "meséje". Így 16 éves fejjel azért más, attól, hogy rajzolt és "varázslatos", még nem feltétlen kicsiknek való. 
Amúgy nem értem ezt az éjszakai szófosásom, máskor alig tudok írni valamit. És a lényeg még nincs is benne a szövegben. Valójában az idei évemről szerettem volna írni - egy kis értékelést vagy micsodát - tartani.
Ha úgy vesszük... jó évem volt. Ha máshogy? Ritkarossz. Végül is... tartalmasnak és félig-meddig eredményesnek tartom, hiszen megszereztem az első nyelvvizsgám angolból (65%-os egynelvű, közép!!), voltam a nyáron dolgozni is és van 10 óra közösségi munkám az 50-ből. Hihi. Tudom, nem sok, de már ezügyben is intézkedtem - kedvenc tanárom szerzett nekem munkát tavaszra! ^^ Ezt is elkönyvelhetjük sikernek. A nyaram is eseménydúsabb volt, mint egyébként szokott lenni. Nyaraltam a legjobb barátnőmnél, fergetes napok voltak, sosem felejtem el. Az 5 órás gyaloglás Keszthelyen, strandpapucsban... :D Annyira szerintem még nem törte fel semmi a lábam azelőtt. :D (Azóta a Steel bakancsom elég rendesen, sebaj.) Budapesten is voltam nővéremmel és unokaöcsémmel, hihetetlen jó volt. :) A nyaramat úgy visszakapnám most... ősztől lett minden pocsék. Illetve ez nem igaz, imádok kolis lenni, abból a szempontból nagyon jó, hogy ősz lett, ráadásul a szobatársaimmal is nagyon-nagyon jóban lettünk... :) Mondjuk általuk kipróbáltam egy nem túl helyes dolgot, a dohányzást, de őszintén nem bántam meg egyáltalán és már nem is ítélem el (és nem ezért lettünk nagyon jóban!). Mindenesetre rászokni nem szeretnék. :D
Szóval akkor a fekete leves... nem elég, hogy azzal, akire nyáron rengeteget gondoltam, ősztől ismét egy kollégiumban lakunk, ezzel elkerülhetetlenné téve a kis összefutásokat (nem volt kellemes, tudva, hogy összejött valaki mással a nyáron - de fuck yeah, szakítottak!), emiatt a napjaim még jobban felemésztették a róla való ábrándozásaim... még a jegyeim is kegyetlenül leromlottak, alig tudtam javítani valamiből... a tetejébe még a tesiórai rosszullétek is megkeserítették a mindennapjaim. Visszaolvasol, bővebben leírtam, most nem kívánom részletezni a dolgokat. Ja, amúgy ez még mindig egy megoldatlan probléma, rágódom is rajta rendesen. :( De talán végre sikerül dumálnom anyával - eddig bármikor szerettem volna, nem jött össze, mert mindig, mikor odaálltam, hogy na, most már pedig beszélünk, Ő beszélt valami totál más problémáról... és nem akartam ezzel is stresszelni, meg alapjáraton sem túl jó a viszonyunk, és nyuszi is vagyok ilyen téren, ez van. Most viszont el KELL mondanom neki, mert jövőre már tiszta lappal szeretném kezdeni az évet és a tesiórákat (szegény tanáromat szerintem kikészítettem idén, tartozom neki annyival, hogy legalább elmegyek orvoshoz, és igazolással nem futok, vagy ilyesmi). Meg azért szeretném tudni én is, mi a fene van. :) Na, mindegy. Megoldandó feladat az idei évre.
Hogy van-e újévi fogadalmam? Csak egy.. ha ezen túl leszek ma vagy holnap, ezentúl SOHA nem halogatok SEMMILYEN megdumálni valót SENKIVEL. :) Jobb ezeken hamar túlleni, mint húzni, pedig nem kéne. Tanulság is megvolt. Akkor már minden kerek. Respect, ha ebből a katyvaszból értettél valamit, ha egyáltalán végigolvastad.

Hahó. (: De durva (és ezt minden évben el kell mondanom), már megint karácsony van. Annyi különbséggel, hogy idén egyáltalán nincs még karácsonyi hangulatom. :D Nálunk idén még csak hó sem volt, a kirakatokból is keveset láttam ahhoz, hogy megjöjjön a hangulatom. Most egyébként azon vagyok, hogy meghozzam, szóval lehetséges, hogy váltok designt a blogon is (meg a szobámban is, kellenének égők.. koleszos vagyok, nem volt időm :D). Tényleg, és még a rámaszakadt temérdek szabadidővel is kezdenem kéne valamit.. talán én vagyok az egyetlen, aki most is inkább a kollégiumban rohadna, mint itthon...:D Ez van. Még csak negyedik napja vagyok itthon, de már úgy hiányoznak a többiek.. 
Egyébként nincs konkrét tervem a szünetre nézve. Az biztos, hogy javítani szeretnék még a jegyeimen a féléivig, szóval tanulni fogok, meg sok tárgyból írunk is, szóval mindenképpen muszáj. :D
Egyébként lazulni is kéne.. mármint, majd szerintem keresek pár filmet vagy könyvet, és kikapcsolok kicsit. Elvégre ez lenne a lényege a szünetnek. Csak az a baj, hogy itthon lehetetlen. Mindegy.
Hogy történt-e valami, ami fontos..? SZAKÍTOTTAK!!!!! Ha nem szeretném ennyire, talán még szomorú is lennék... de nem, hahaaaa. (gonosz lány vagyok) De szerintem a lényegen nem változtat, nem hinném, hogy én kellek neki. :( Na igen. A szünetem egy részét biztosan Ő fogja felemészteni. :)

BTW. Kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak és idetévedőnek! :*

Ma is találkoztam pár rég látott barátommal (utoljára nyár végén láttam őket), és nagyon-nagyon jó volt őket viszont látni! :) Egy-egy ilyen találkozás alkalmával jön csak rá az ember, menyire is hiányoznak valójában a régi barátok... :/ Olyan rossz, hogy csak az iskolai szünetekben tudunk találkozni, mert hétvégente esélytelen, annyi a tanulnivalónk (és mindannyian koleszosok vagyunk, így a családunkat is alig látjuk, nemhogy egymást...), fáradtak vagyunk, miegymás. De megint annyit hülyültünk, te jó Isten. :D Vagy 200 fotót tuti előttünk és annyi baromságról beszélgettünk.. feldobták a napom. <3 Ráadásul rég nem látott kedvenc általános iskolás tanárnőmmel is összefutottunk. (: Igazából nem tudom, miért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe, mert többet nem tudok most írni.. :D Jó volt, kész, várom a következő ilyen alkalmat. A végére annyi bölcsességet mondanék, hogy menjetek el és találkozzatok minél többet a régi barátokkal is, nem éri meg elhanyagolni egyetlen kapcsolatot sem. ;)